2174. Gondolhatnánk ekkorra az ember meglelte a rák 
ellenszerét, nincsenek éhezők,mindenki pacifista, de ilyen messze mégsem kerültünk a „2001: Űrodüsszeia” ősembere által feldobott csonttól. A Föld túlnépesedett, a bolygó megtelt a maradék készletekért harc folyik. Biztató jövőkép! Szerencsére van megoldás. Sok sci-fi alapötletét adta már: más élhető planétára költöztetni emberi mivoltunkat. A cselekményeket bonyolítandó, a Föld elpusztul. Nincs visszaút.
A kezdő képkockák átrepítenek minket téren és időn. Hibernálásból ébredő fiatalember, tekintete kába, járása esetlen. Édes álom lehetett, mindent belep a por, a takarítónő a legénységgel együtt lelépett. A készítők megóvnak minket másfél óra magányos bolyongástól felébred felettese Payton hadnagy az 5-ös egység másik tagja.. Igaz, egyikük sincs képben a dolgok jelenlegi állásával. Legénység emlékek nélkül, a híberalvás mellékhatása. Üres nyomasztó űrhajó és a sors sem kegyes hozzájuk, mert elszakadnak kis idilljükből. A vezérlőben rekedt hadnagy rádión irányítja tőle elkallódott, kiszolgáltatott társát. A kaland elkezdődik és a fedélzetet ellepték az idegen lények. A történet persze nem ilyen egyszerű, az emlékeiktől megfosztott asztronauták lelki vívódásait megnézhetjük rövid emlékfoszlányokban.
Lassan értelmes képet kapunk színészeink filmbéli cselekedeteire. Képkockák a múltból..véres jelen egy vészterhes űrhajón, az expedíció célja már nem a felfedezés, hanem az életben maradás. Akadnak más túlélők, de az önfenntartást itt másként kell érteni. Az számít, ki hova tud elbújni és ha futni kell, melyikük a gyorsabb. A történetről nagy vonalakban ennyit lehet elmondani anélkül, hogy lelőnék bármiféle poént. Azt mégsem írhatom le: két túlélő egy robusztus űrhajón, a cél eljutni a-ból b-be, némi űrlényekkel nehezített akadálypályán. A film 90-ven akárhányadik percére sikerült elvesztenem a fonalat, hála bambaságomnak, de a végére utolért a felismerés. Tiszta flesh káros következmények nélkül. Az alkotók nem fokozatosan adagolják az infókat, csak támpontokat adnak. Az utolsó1-2 percbe sűrítve minden fontos tudnivalót a képünkbe tolnak. Persze ez nem ilyen eccerü, lesz aki zavaros képet kap végeredményként, míg mások mosolyogva konstatálják a történéseket.
Gyerekkorom legszebb filmes pillanatai amikor a Csipkerózsika álmából ébredő bamba legénységet kibelezi egy fekete savat köpő idegen izé. Ez az érzés mindig elfog ha egy űrben játszódó történetet nézek. Igaz, itt három dolog van csak a kedvenc sémából:űrhajó, idegen lények,és a végtelen csillagtenger. Nem áll szándékomban rontani a mozi erényeit, ennél több hasonlóság nincs. Az Alien egy remekül felépített egyedi háttérvilággal megáldott történet. A Pandorum pedig inkább a Szellemhajó stílusú agyas mozi akció jelenetekkel tarkítva és nem mellesleg itt is akadnak véres jelenetek. Az atmoszféra átjárja a zsigereket. A fő hangulatfokozó eleme a filmnek, hogy többnyire sötétben játszódik, esetleg felvillanó neonok fénye mutat teljes képet. Lehet néhol leül a dolog, és „talán” kiszámítható a végkifejlet, meg hatásvadász a sötétben ijesztgetés, én rettentő boldog voltam, hogy végre van egy ilyen alkotás is terítéken. Kedves sci-fi -re zsugorodott agyú olvasótársaim és egyben fanyalgók! Aki szereti a Philip K. Dick -féle agyas fantasztikumot annak remek majdnem 100 percet okozhat ez a mű, aki meg inkább csak Vin Disel mélységekben szeret elmerülni egy akció erejéig, az keressen magának más nézni valót.
Ámen.
ellenszerét, nincsenek éhezők,mindenki pacifista, de ilyen messze mégsem kerültünk a „2001: Űrodüsszeia” ősembere által feldobott csonttól. A Föld túlnépesedett, a bolygó megtelt a maradék készletekért harc folyik. Biztató jövőkép! Szerencsére van megoldás. Sok sci-fi alapötletét adta már: más élhető planétára költöztetni emberi mivoltunkat. A cselekményeket bonyolítandó, a Föld elpusztul. Nincs visszaút.A kezdő képkockák átrepítenek minket téren és időn. Hibernálásból ébredő fiatalember, tekintete kába, járása esetlen. Édes álom lehetett, mindent belep a por, a takarítónő a legénységgel együtt lelépett. A készítők megóvnak minket másfél óra magányos bolyongástól felébred felettese Payton hadnagy az 5-ös egység másik tagja.. Igaz, egyikük sincs képben a dolgok jelenlegi állásával. Legénység emlékek nélkül, a híberalvás mellékhatása. Üres nyomasztó űrhajó és a sors sem kegyes hozzájuk, mert elszakadnak kis idilljükből. A vezérlőben rekedt hadnagy rádión irányítja tőle elkallódott, kiszolgáltatott társát. A kaland elkezdődik és a fedélzetet ellepték az idegen lények. A történet persze nem ilyen egyszerű, az emlékeiktől megfosztott asztronauták lelki vívódásait megnézhetjük rövid emlékfoszlányokban.
Lassan értelmes képet kapunk színészeink filmbéli cselekedeteire. Képkockák a múltból..véres jelen egy vészterhes űrhajón, az expedíció célja már nem a felfedezés, hanem az életben maradás. Akadnak más túlélők, de az önfenntartást itt másként kell érteni. Az számít, ki hova tud elbújni és ha futni kell, melyikük a gyorsabb. A történetről nagy vonalakban ennyit lehet elmondani anélkül, hogy lelőnék bármiféle poént. Azt mégsem írhatom le: két túlélő egy robusztus űrhajón, a cél eljutni a-ból b-be, némi űrlényekkel nehezített akadálypályán. A film 90-ven akárhányadik percére sikerült elvesztenem a fonalat, hála bambaságomnak, de a végére utolért a felismerés. Tiszta flesh káros következmények nélkül. Az alkotók nem fokozatosan adagolják az infókat, csak támpontokat adnak. Az utolsó1-2 percbe sűrítve minden fontos tudnivalót a képünkbe tolnak. Persze ez nem ilyen eccerü, lesz aki zavaros képet kap végeredményként, míg mások mosolyogva konstatálják a történéseket.
Gyerekkorom legszebb filmes pillanatai amikor a Csipkerózsika álmából ébredő bamba legénységet kibelezi egy fekete savat köpő idegen izé. Ez az érzés mindig elfog ha egy űrben játszódó történetet nézek. Igaz, itt három dolog van csak a kedvenc sémából:űrhajó, idegen lények,és a végtelen csillagtenger. Nem áll szándékomban rontani a mozi erényeit, ennél több hasonlóság nincs. Az Alien egy remekül felépített egyedi háttérvilággal megáldott történet. A Pandorum pedig inkább a Szellemhajó stílusú agyas mozi akció jelenetekkel tarkítva és nem mellesleg itt is akadnak véres jelenetek. Az atmoszféra átjárja a zsigereket. A fő hangulatfokozó eleme a filmnek, hogy többnyire sötétben játszódik, esetleg felvillanó neonok fénye mutat teljes képet. Lehet néhol leül a dolog, és „talán” kiszámítható a végkifejlet, meg hatásvadász a sötétben ijesztgetés, én rettentő boldog voltam, hogy végre van egy ilyen alkotás is terítéken. Kedves sci-fi -re zsugorodott agyú olvasótársaim és egyben fanyalgók! Aki szereti a Philip K. Dick -féle agyas fantasztikumot annak remek majdnem 100 percet okozhat ez a mű, aki meg inkább csak Vin Disel mélységekben szeret elmerülni egy akció erejéig, az keressen magának más nézni valót.
10/10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése